2012. június 20., szerda


...mert Én csak veled akarok lenni! Mindig...Mindenhol...Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt, étel,ital nélkül, a leghidegebben. Tudod, mindegy ,hogy hol, hogyan...csak veled ... örökre.

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte, amit akart és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk, csak kiabálnék és megmondanám, hogy...nem, ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki. Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért.

találj egy fiút, aki gyönyörűnek hív dögös helyett.. aki visszahív,akkor is ha nem ér rá.. aki a csillagok alatt akar veled feküdni és hallgatni a szívdobbanásaidat.. aki dicsekedik veled a világnak, még akkor is, ha előtte edzésen voltál.. aki büszkén fogja meg a kezed a barátai előtt is.. aki szerint smink nélkül is szép vagy. valakit aki állandóan emlékeztet rá: szerencsés, hogy TE vagy neki és mindig vigyázni fog rád. valakit, aki odafordul a barátaihoz és azt mondja, ez ő..





hidd el sajnálom, hogy nem lehetek veled, hogy nem állhatok melletted és nem foghatom kezed, hogy nem segíthetek mikor nem leled a helyed, és, hogy máshol vagyok most is, mikor kinyitod a szemed.


Bár enyém lehetne.. ő nekem a tökéletes, ő a mesebeli szőke herceg fehér lovon. Nem akarom elengedni, de inkább az eszemre hallgatok és hagyom elmenni, de legbelül reménykedek, hogy még visszajön hozzám ♥

...és most értem el azt a pontot, ahol azt mondom, hogy már nem bírom tovább.Eddig küzdtem, csak még egy kicsit, de nem lett jobb, sőt egyre rosszabb lett, ahogy az idegesség fokozódott, és nem engedtem ki a gőzt. Mert ha egy kicsit is kiengedem, megnő a nyomás és utána már nem tudom visszafogni a dolgokat, és összeomlok. De már nem tudok mit tenni ez ellen. Összeomlottam és már nem látom a kiutat. Meg fogom keresni szervezetem leggyengébb pontját, és egyetlen határozott ütéssel kiütök minden fájdalmat magamból. És ha már nem leszek...talán eszükbe fog jutni, hogy hoppá...lehet.hogy meg kellett volna hallgatnunk?? De akkor már késő lesz. Előbb utóbb úgyis elfelejt mindenki, lehet egy darabig hiányzok nekik, de majdcsak megszokják.

2012. május 16., szerda


A rossz hír: Láttam ma az új barátnőjével, a jó: elkezdtem sírni az utca közepén..




Sajnálom, hogy rosszul léptem, nem tudom hol hibáztam.Sajnálom, hogy szerettelek pedig nagyon vigyáztam..


Lány: foci az életed vagy mi? :|
Fiú: nem.. a foci a hobbim :) az életem te vagy. ♥



Fiúk! Akkor vagytok szerelmesek, ha annak a bizonyos lánynak a mosolya jobban lázba hoz, mint az összes többi lány, meztelenül! :)