Vicces, hogy egy szia mindig viszláttal végződik; hogy az örökké valahogy mindig elmúlik; hogy mikor leginkább kellene, senki sincs melletted; hogy mennyi hazug szó lehet egy szerelmes levélben; hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak; hogy az emberek nem felejtenek, de megbocsátanak... Vicces, hogy az élet ilyen ironikus is lehet... de a legviccesebb, hogy számomra ebből semmi sem vicces...
2011. október 29., szombat
Egy normális lány nem pucsít, ha meglát egy jó pasit! Nem 1 kiló sminket ken magára! Nem nyalizik mindenkinek! Nem csak arra kell neki a pasi! Nem kér érettségire mellnagyobbítást! Nem szolizik hetente 5x! Nem fogyókúrázik állandóan! Nem játssza meg magát! Nem csak a pénzéért jön össze valakivel! Nem magassarkúba megy hegyet mászni! Nem nyafog, ha letörik a körme! Nem azért él, hogy másnak megfeleljen! ;)
2011. október 28., péntek
Elengedni valakit, akivel véget ért a szerelem, nem azt jelenti, hogy megszűnik a szeretet. Amíg szereted őt, addig fájni fog a hiánya. Ha pedig úgy váltok el, hogy még szerelemmel szereted, de ő tovább akar menni, akkor engedd el. Menjen a maga útján. És bízz benne, hogy egyszer még visszatalál hozzád
A csókolózásnak nincsenek szabályai. Nincsen jó, vagy rossz technika. Minden ember más, ezért mindenki máshogyan szereti. Lehet, hogy ami izgató volt az előző kedvesednek, az a következőnél nem jön be. Meg kell ismerni a másikat, és hagyni kell, hogy a másik is megismerjen téged. Csak így lehet eljutni egy olyan szintig, hogy gátlások és tabuk nélkül szeressétek egymást. Csak így élheted át a teljes odaadás érzését, ahol semmi nem fontos, csak Te és Ő .(K) :)
Mindenkinek vannak problémái, egy nap sem tökéletes, egy élet sem gondtalan, egyetlen ember sem hibátlan. Engem nem kell szeretned, vélhetsz rólam bármit.. ha ennyire unalmas az életed, hát foglalkozz az enyémmel nyugodtan, ahogy gondolod! Ám ha a kudarcaimra pályázol, ha a bukásomat várod, akkor ki kell ábrándítsalak. Bennem feleannyi kárörvendés sincs, mint benned; engem nem boldogít más szomorúsága.. és épp ezek miatt vagyok nálad százszor erősebb és különb. :)
2011. október 26., szerda
2011. október 12., szerda
legszívesebben
Legszívesebben átmennék hozzá és addig verném a fejét egy szivecske alakú lufival míg meg nem világosodik... ♥ :$
forgatókönyv
Elmondom a forgatókönyvet:
* összebarátkozunk
* bizalommal beszélgetünk
* összeveszünk-kibékülünk
* a te barátaid, az én barátaim is
* hajnalig nyúló beszélgetések elmaradhatatlanok
* egyikünk átlépi az 50%-os határt, többet szeretne
* nem támogatott 'fájl típus' - magyarán: nem viszonzott dolog
* kis idő után: elmegyünk egymás mellett, mintha nem lenne múltunk
Az élet megy tovább, mert mennie kell! És ezt még milliószor eljátszuk majd, más főszereplőkkel.
* összebarátkozunk
* bizalommal beszélgetünk
* összeveszünk-kibékülünk
* a te barátaid, az én barátaim is
* hajnalig nyúló beszélgetések elmaradhatatlanok
* egyikünk átlépi az 50%-os határt, többet szeretne
* nem támogatott 'fájl típus' - magyarán: nem viszonzott dolog
* kis idő után: elmegyünk egymás mellett, mintha nem lenne múltunk
Az élet megy tovább, mert mennie kell! És ezt még milliószor eljátszuk majd, más főszereplőkkel.
legcsodálatosabb
Az emberi agy a legcsodálatosabb szerv: 24 órában, évi 365 napon keresztül működik, születésünk percétől fogva addig, amíg szerelmesek nem leszünk.. :)
2011. október 6., csütörtök
kapcsolódnak
A lányok olyanok, mint a WiFi. Látnak minden lehetőséget, de csak a legerősebbhez kapcsolódnak. A fiúk pedig, mint a Bluetooth. Kapcsolódnak mindenhez, ami a közelben van!
2011. október 2., vasárnap
:)
Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, hogy ül-e melletted valaki! :)
elég:)
Mindannyian éreztünk már szerelmet, szépséget, életet, s a közhiedelmek ellenére sokszor másik ember sem kell ehhez. Számomra néha elég, ha megcsap a tavasz illata, vagy hallom a hópelyhek zizegését.. és ott van az ősz zsongása, vagy amikor egy nyári, vihar előtti délutánon fura, lilás-sárga fény borul az utcára .:)
bármi
Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, vagy hogy mennyi idő telt el - szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé nincs már rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, és az életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos… Mert este, mikor lefekszel, s a párnádra hajtod a fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi!..
hiányzik
Kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körül jó barátok, és nem nevettetnének meg.. de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik: az Ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem - Tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis lökött világomat. Tudom, nevetségesen álmodozó vagyok és olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De ha Ő nem is, legalább ez az álom, ez a vágyakozás az enyém!
hiányzol
Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem ez van, mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rád nézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érintheted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé. De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen,de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod,vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt. Nem tudod mi lett volna,ha.... Mit hoz a sors? Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy csók és még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejtheted. Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj. Látnod kell. Senki sem tudhatja körülötted, hogy megveszel érte, és csak a remény marad. A remény, hogy egyszer csörög a telefon: „Hiányzol!”
2011. október 1., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)