...és most értem el azt a pontot, ahol azt mondom, hogy már nem bírom tovább.Eddig küzdtem, csak még egy kicsit, de nem lett jobb, sőt egyre rosszabb lett, ahogy az idegesség fokozódott, és nem engedtem ki a gőzt. Mert ha egy kicsit is kiengedem, megnő a nyomás és utána már nem tudom visszafogni a dolgokat, és összeomlok. De már nem tudok mit tenni ez ellen. Összeomlottam és már nem látom a kiutat. Meg fogom keresni szervezetem leggyengébb pontját, és egyetlen határozott ütéssel kiütök minden fájdalmat magamból. És ha már nem leszek...talán eszükbe fog jutni, hogy hoppá...lehet.hogy meg kellett volna hallgatnunk?? De akkor már késő lesz. Előbb utóbb úgyis elfelejt mindenki, lehet egy darabig hiányzok nekik, de majdcsak megszokják.